Barion Pixel

Ki ez a csaj?

Billegéri anna
Író, kaszkadőr, blogger

Ismerd meg a történetem:

Egy tanyasi csirke vagyok. Nem azért, mert nekem is  két lábam van és folyton kotkodácsolok, hanem mert egy tanyán nőttem fel.

 

Nevezetesen a Billegéri Lovastanyán. Annyira szeretem a gyönyörű, vadregényes otthonomat, hogy még a szerzői nevem is onnan vettem. 

Hogy miért BILLEGÉR? Mert kis patakocskák (víz erek) csordogálnak a szurdokokban, amik egy-egy nagy esőzés alkalmából hatalmasra duzzadnak és alkalomadtán még a tájat is átrendezik. Magyarul BILLEG az ÉR. 

Tanyasi gyökereim ellenére 20 éves korom óta Budapesten élek.  Mint oly sok fiatal elköltöztem kis országunk “nagy városába” hogy színésznek tanuljak, tele álmokkal és vágyakkal. Gór Nagy Mária színitanodájában végeztem, mint színházi és filmes színész, mindeközben folyamatosan jártam legendás magyar kaszkadőrünk Piroch Gábor edzésére. A dolog adta magát hiszen imádom az extrém sportokat: wakeboard, windsurf, kitesurf, snowboard, lovaglás, harcművészet. Eszement bolond vagyok, ha a hobbimról van szó. 

Ez a három nagy emberek környezetében eltöltött  év megalapozta a jövőmet, hiszen így kerültem a filmezés világába. Elkezdtem dolgozni amerikai produkciókban mint kaszkadőr, aztán a kamera másik oldalán is kipróbáltam magam. Voltam rendező asszisztens, dolgoztam a speciális effekt részlegen és végül megint a kaszkadőr részlegnél landoltam.

A filmes holt időszakokban szintén nem tudtam megülni a fenekem, így fogtam magam, felpattantam a repülőre és elrepültem Fuerteventúrára (Kanári-szigetek) szörföt oktatni. Még egyszer (a kovid alatt) ugyanezt eljátszottam Írországgal is. Egyik helyen lefolyt az arcom a hőségben, másikon meg befagyott a valagam. De hát szörfözhettem. Csak ez számít.

 Másik filmes holtidőben kitaláltam, hogy otthon, a Billegéri Lovastanyán elkezdem valóra váltani családunk nagy álmát: csinálok lovas színházat. 

A címe Billegéri Lovas Előadások volt.

Egy szezonon keresztül sikeresen futottak is az előadások, aztán szüleim válása közbeszólt, így következő nyáron már nem folytattuk.

 

Mivel annyira megszerettem a színházi rendezést, tudtam hogy ez az utam, ezért egy év múlva színész barátaimmal létrehoztunk egy vízi színházat a Balaton közepén. Az előadás címe:  A Magyar Tenger Kalózai. Imádtam minden percét, a forgatókönyv írásától kezdve a rendezésen át, a rengeteg kaszkadőr mutatványig.

Ha szeretnél többet megtudni a filmes munkáimról, hogyan zajlik egy forgatás, milyen érzés a nagy emberekkel együtt dolgozni, miből is áll valójában egy ilyen meló, iratkozz fel hírlevelemre, hogy azonnal értesülj a legújabb blogbejegyzéseimről. 

 

Hogy mikor kezdtem a Delano trilógiát? Valamikor tizenhét évesen, a dögunalmas középiskolai órák alatt. Több mint hat évet érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretek írni, míg végre huszonnégy évesen összeszedtem a hosszú évek vázlatait, leültem,  és megírtam három hónap alatt az első részt. A végleges változat persze köszönő viszonyban sincs az első kézirattal.

 

Hát ez vagyok én! Egy fanatikus extrém sportoló, egy antiszociális könyvmoly, egy kattant színész, egy még kattantabb kaszkadőr, és nem utolsó sorban író. 

 

Mint olvashattad, az életem akár egy hullámvasút. Én vagyok a tökéletes megtestesítője a nyilas jegynek. A legsötétebb mélységekből, a legmagasabb fellegekig tudok jutni, mindössze pár perc alatt. Sokszor eklektikus káosz van körülöttem, én pedig ülök a szarhegy tetején és jóízűen szemlélem a művem. 

Izgalmas? Igen. Veszélyes? Olykor. Szoktam-e félni? Naná. Élvezem-e? Többnyire. A faszom kivan? Always. 

De ahogy mondja az angol: Who cares? 

Kit érdekel? Az élet ilyen, csinálni kell, összeszorítani a segged, aztán ahogy lesz, úgy lesz. Olyan még sohasem volt, hogy sehogy sem lett. 

 

Mottóm: “A kudarc nem opció!” 

k

Kedvenc versem:

REMÉNYIK SÁNDOR – KEGYELEM 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.


Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.