Anna Todd könyv fülszövege:

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.

Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.

Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.

Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?

 

Mikor elolvastam Anna Todd Miután című könyvét, már a film második része is kijött és sikereket ért el a Netflixen. Régóta ismerős volt a borító a könyváruházak weboldaláról, de valahogy sosem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam. A fülszöveg egyáltalán nem ragadott meg. Végül persze a kíváncsiságom győzedelmeskedett (nem a józan eszem) és nagy nehezen elkezdtem olvasni.

 

Vigyázz SPOILER veszély!

 

Az első kétszáz oldal szívem szerint kapna egy 10-ből 6-os értékelést. Többé kevésbé szórakoztató volt, bár már érezhető, hogy itt bizony nem lesz semmi mélyenszántó történet. Egy könnyed laza kikapcsolódós sztori és ennyi.

Aztán ahogy haladtam előre a történetben, a jelenetek mindig ugyan azok voltak. Hardin bunkózik, Tessa bőgve elrohan, Hardin meg utánafut és a bocsánatáért esedezik. Tessa természetesen egy két cukormázas szó meg észveszejtő csók után megbocsát és a nyakába ugrik. Ez a huza-vona még élvezhető volt egy ideig, aztán elkezdett idegesíteni. A történet nem haladt sehova. A veszekedések mindig ugyanúgy kezdődtek és ugyan az lett a végük is. Emlékszem, kb kétszáz oldalnál néztem rá, hogy hol tartok és totál kiakadtam: még kétszáz hátra van. Mi a faszt lehet ezt még kétszáz oldalon keresztül húzni? 

Semmit! 

Nem kellett volna, mert halál unalmassá vált és már csak azért olvastam végig, hogy tiszta lelkiismerettel írhassak kritikát róla.

Végig úgy éreztem, hogy a fejezetek az első 300 oldalig tökre felcserélhetőek lennének. Veszekedések, kiabálások az elején közepén, megcserélve. Tökmindegy! Céltalanul sodródunk egy ember (Tessa) életében, ahol semmi felépített történetvezetés nincs. Nincs különösebb oka a jeleneteknek.

Író lévén én mindig azt szoktam mondani, hogy a főszereplőnk ne igyon vizet, ha arra nincs oka. Tudjuk, hogy iszik (vagy meghal) de még azt is, hogy utána dob egy sárgát. Erre azonban nem vagyunk kíváncsiak. Minden mondatnak, cselekedetnek legyen célja, vigye előrébb a történetet. Mikor vagyok kíváncsi rá, hogy a főhős iszik? Ha már tudom, hogy 4 napja kóborol a sivatagban és végre vizet talál. Vagy ha már 10 éve leszokott a fröccsről, de már nem bírja tovább. Jaa, akkor aztán ihat.

Az én regényemet, a Delano trilógiát így építettem fel és azóta valamiért rettenetesen zavar, ha arról olvasok, ki milyen üdítőt szürcsöl a képernyőn. 

Nézzük az problémákat:

A Karakterek:

Tessa:

Az alapvetően kedvelhető karakterben van egy erős ellentmondás, emiatt számomra hiteltelenné vált. Theresa egy kedves, szorgalmas, visszahúzódó, tisztességes lány. Ez eddig rendben is van. Az egész történeten keresztül a saját méltóságáért küzd, mocskosabbnál mocskosabb dolgokat visel el Hardintól és folyton arról papol, hogy mekkora szemétláda az. És mit csinál Noah-val?

Úgy viselkedik mint egy ócska, bagzó macska, és a szobájában hagyva a barátját elrohan Hardinhoz, mert az berúgott. Menjen el, nézze meg, nehogy valami hülyeséget csináljon, de aztán otthagyja lógva Noah-t? Ez mi? Itt marhára kiábrándultam a csajból. Egészen addig csak a folyamatos bőgése zavart, itt a személyiségével elásta magát a szememben. Az egész Noah ügy gerinctelen volt számomra. Még akkor sem szakított vele, amikor már nem először kavart Hardinnal. Ráadásul úgy gondolta, hogy ez teljesen okés.

Ami a legszörnyűbb, hogy miután Noah rajta kapta őket Hardinnal és szakítottak, hetekig eszébe sem jutott a srác. Hova tűnt az a lelkiismeretes, önzetlen, törődő lány, akinek elvileg megismertük? Gyerekkoruk óta legjobb barátok voltak Noah-val és neki csak ennyi? Csettint egyet, int a fejével, hogy HÚZZ EL NOAH! és terpeszben ráveti magát a faszijára? PFUUUJ

Tökéletesen megérdemel egy olyan görényt, mint Hardin.

Folyton bőg. Nincs olyan fejezet, amiben legalább egyszer el ne pityeredné magát. Tudom, a férfiak szeretik az ilyen gyámoltalan, védelemre szoruló nőket na de kérem…

Töröld már végre képen azt a rohadék Hardint és állj a sarkadra!

19 évesen életében nem látott még férfi farkat! Még képen sem. Ez mi? Hol nőtt ez fel? Ms. Todd kissé túlzásba esett a szűzies karakter megalkotásakor.

Van egy szép magyar mondás: Két ujjal fogja meg a … is! 

Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Theresa Young-ot! 

Hardin: 

Csipkerőzsika szívszerelme hasonló esélyekkel száll versenybe az „év faszkalapja” címért. Hardin egy picsogó gyökér. Végig azon gondolkodtam, hogy ugyan mi oka van arra, hogy ennyire utálja az apját? Miután kiderült, ez az érzés kicsit halványult bennem, hiszen megtudtuk az apja meglehetősen komoly szerepét az anyja tönkretételében, de még mindig nem éreztem eléggé megalapozottnak ezt a gyűlöletet.

A fogadás: Erkölcsileg ezen a fogadáson én nem akadtam fel annyira. Még bele is képzeltem magam Tessa szerepébe. Ott állok az étteremben, leülök a többiek közé és teli szájjal vigyorogva húzogatom a szemöldököm: 

• Azért remélem k…va sokat nyertél, bébi!

Az egész akkor kezdett szó szerint véres fordulatot venni, mikor kiderült, hogy hős szerelemes Hardin-unk Csipkerőzsike véres lepedőjét és használt kotonját körbehordozta a közönség előtt, mint valami győzelmi zászlót. Ez azért elég beteg! Mi lehet Anna Todd fejében, hogy ezt kitalálta?

Én már jóval hamarabb lapátra tettem volna Hardint, de ez a tette még nálam is kiverte a biztosítékot. Milyen férfi csinál ilyet egy nővel, akit (állítólag) szeret?

A tettei megint csak ellentmondásosak. Hozzá ne érjen egy másik hímnemű egyed, mert elvakultan kinyírja, de a szexlepedőt (a barátnője nőiességét) odaveti a hiénáknak. 

Hardin egyértelműen egy junior alkoholista, akinek a legmarkánsabb tulajdonsága, hogy egy gyáva féreg, aki egyetlen egyszer sem állt ki Tessáért. 

 

Noah:

 

Tessa gyermekkori pasija egész kedvelhető alaknak tűnik az elején. Kedves, aranyos, hűséges. Rajong a csajért, bár meglehetősen érdekes, hogy három éve járnak és 18 éves létére eszébe sem jut, hogy megdöntse. Sőt. Szó szerint kiakad, mikor az bepróbálkozik.

Valamit félreolvastam és a sztori valójában valami erősen vallásos világban játszódik és nem az élvezetek túltengéséről elhíresült Államokban? Jó, biztos vannak még ilyenek. Össze kéne gyűjteni őket, berakni egy akváriumba és mutogatni őket, mint: „Földbolygónk utolsó tisztességes embereit.”

Amúgy milyen pasi már ez a Noah? Árulkodik Tessa anyucijának? Ehh. Ha fizetnének sem kéne, ne dobd utánam! 

 

Tessa anyja: 

 

Az egyetlen igazán hiteles karakter ebben a történetben Tessa anyja. Hiába egy irányításmániás, hülye picsa, legalább jól felépített karakterű hülye picsa. Sajnos nem egy szülő ilyen aljas módszerekkel akarja gyerekére ráerőltetni a saját akaratát. Nagyon is eltudtam képzelni magam előtt az erősen unszimpatikus karakterét. Lényegében nem volt olyan megmozdulása, ami ellent mondott volna az addig megismerteknek. 10 pont Anna! 

 

A többi karakter max egy-egy szót érdemel:

Landon: Kifogástalan, de tök felesleges.

Steph: Kétszínű és ribanc. Az utóbbival egyébként nincs bajom. 😀

Molly: Ő legalább csak szimplán egy ribanc. 

Zed: Na Őrá kellett volna terpeszben rácuppannod szivi! 

Trevor: Utána meg rá. Bár a sorrend felcserélhető. 

 

A történet hamis üzenetei:

 

Majd miattam megváltozik!

Theresa Young négyszáz oldalon át reménykedik abban, hogy a gyerekes, pöcsfej szívszerelme miatta, a szerelmükért majd megváltozik. 

Hát nem!

Ebben az a legszomorúbb, hogy minden második romantikus könyv erről szól. Ezt az üzenetet közvetítik a fiatal, tapasztalatlan, korukból adódóan naív tinédzser lányok felé. Egy fiú sem fog kifordulni magából, hogy az övé legyen egy nő. Nem növeszt szárnyakat szerelme kedvéért. Persze egy ideig igen, úgy tűnik, hogy hajlamos erre, de idővel az igazi természete fog felül kerekedni. Elkeserítő, hogy ezen nőnek fel fiatalok és ebben reménykednek egy életen át. Saját tapasztalatból tudom, hogy a világ nem ilyen. Olyan férfit kell találni, akit már az elején el tudunk fogadni minden hibájával együtt.

Tessának nem tetszett, hogy Hardin nem vállalta fel a barátai előtt. Ez a világ leggyávább és legundorítóbb tette. Már az első pillanatban dobbantania kellett volna.

 

Valóra vált amerikai álom!

 

Az ember azért olvas romantikus könyveket, hogy elmeneküljön a szar életéből egy szirupos világba, ahol a főhősnőnek minden összejön: bekerül a legjobb egyetemre, megkapja álmai gyakornoki munkáját, a világ legjobb főnökét, kedves kollégákat és jó pénzt vágnak hozzá amiért az iró asztalán szexel a faszijával. 

But too much! Túl sok!

Akarva akaratlanul is úgy éreztem olvasás közben, hogy: „Én meg micsoda egy lúzer vagyok!”

 

Minden megbocsájtható!

 

Legyünk őszinték! Tessa végül össze fog jönni Hardinnal, aki csodával határos módon glóriát növeszt a feje köré. Nem, még nem olvastam el a folytatást, de biztos vagyok benne.

Fogadunk?

A szüzességemben?

 

Mindenki hibázik, mindenkinek vannak rossz napjai, mindenki mond olyant, amit később megbán.

De vannak határok. Hardin Scott ezeket a határokat már az első 50 oldalon túllépte.

A történet azt üzeni, hogy tegyen bármit a férfi vagy nő, azt meg lehet bocsájtani. Lehet akár milyen mocskos, a végletekig megalázhatja és a porba tiporhatja a másikat, mindig van visszaút.

 

Na ide figyelj Hardin Scott! 

Ez nem így van!

Remélem ezt Te is tudod!

 

Miért ajánlom ezt a könyvet?

Hogy lásd milyen egy mérgező kapcsolat. Hogy egyszer Te is felismerd a jeleit annak, ha egy nem megfelelő kapcsolatban vagy. Hogy tudjad, ennél jóval többet érsz, és ne szaladj olyan szekér után, amiről szarral dobálnak.